Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az Örkénytábori Mk. Lovaglótanárképző és Hajtóiskola emlékezetére

2010 júliusában Pajlócz András a Magyar Lovas Kör elnöke az Örkény Vitéz Napok hagyományőrző rendezvényén felhívta figyelmünket az örkénytábori Magyar Királyi Lovaglótanárképző és Hajtóiskola megnyitásának 80. évfordulójára.

A Kentucky-ban, 2010. októberében rendezett Lovas Világjátékok egyik széleskörű sajtótájékoztatóján George Moss, az Egyesült Államok díjugrató szövetségi kapitánya hirtelen a következőket mondta: „az egész világ tudja meg, hogy Magyarország valamikor lovas nagyhatalom volt, és az amerikai versenylovasokat a magyarok tanították meg lovagolni”. Tudjuk, hogy Visy Istvánról, Némethy Bertalanról és Butykay Béláról szólt a történet akik Örkénytáborban szerezték lovaglótanári képzettségüket.

2010 októberében a Parlamentben az Új Nemzeti Lovas program került terítékre. A hozzászólók közül többen is méltatták Örkénytábor hagyatékát.  

Közel 25 éves lovas múltam, több mint 6 éves lovas hagyományőrző tevékenységem, a folyamatosan kötött lovas barátságok úgy éreztem feljogosítottak arra, hogy elkezdjem az Örkénytábori Lovaglótanárképző és Hajtóiskola kerek évfordulója ünneplésének megszervezését. Pajlócz Andrással, a Magyar Lovas Kör elnökével, aki több mint tíz esztendeje szervez a Komáromi Monostori Erődben a katonalovak emlékére megemlékezést, 2010 október elején kész tervekkel érkeztünk. A komáromi hagyományőrző katonai előadás aktuális témája Örkénytábor volt. Amikor Pajlócz András felkért, hogy ismertessem elképzelésünket, az ott jelenlévő személyek és katonai hagyományőrző szervezetek készséggel ajánlották fel részvételüket.

Lázasan folytattuk az érintettek felkutatását, felkérését az ünnepi részvételre. Ernst József szakíró megkeresése után tudtuk, hogy ötletünk-kutakodásunk jó táptalajra került. Élő legendákkal beszéltünk, találkoztunk. Lelkesedésük, segítőszándékuk minden elképzelést felülmúlt. Eördögh Péter agrármérnök a lovassport világ kiváló ismerője, aki néhány kilométerre él a tanyánkhoz, ontotta a kor lovas szakembereinek és hozzátartozóinak névsorát. Megkerestem Juhász Istvánt remélve és tudva azt, hogy az egykori lovaglóiskolával kapcsolatban nem mindennapi információkkal, tudásanyaggal fogja támogatni a rendezvényünket.

Ennyi információ birtokában kerestem fel Tóth Bertalan Polgármester urat és Bernát Istvánnét a Helyőrségi Klub igazgatóját, felvázolva nekik ötletünket. Örömmel vették és segítségüket, támogatásukat, munkájukat adták a megemlékezés megszervezéséhez.

Rövid időn belül elkészült a forgatókönyv. Ez alapján osztottuk szét egymás között a feladatokat, ügyelve minden apró részletre. Nagyon sokat dolgoztunk. Nem csinnadrattás ünnepségre készültünk, hanem jeles elődeinknek méltó, kegyelet teljes megemlékezést álmodtunk meg.

Aztán 2010. november 13-án 11 órakor Örkénytáborban a Katonai Emlékparkban felgördült a függöny. 

Tényszerűen az események sorrendjében próbálom folytatni.

 Díszőrséget állt a Honvéd Zrínyi SE Lovas Katonai Szakosztálya, és Nagy Gábor tagtársam az általa felvezetett nóniusz kancájával. Emelték még ünnepségünk fényét, a díszegyenruhában érkezett huszár hagyományőrzők is.

A Himnusz elhangzása után a rendezvényt Szalay Vilmos a Stípa Egyesület elnöke nyitotta meg, és köszöntötte az egybegyűlteket.

Beszédében a következőkre hívtam fel a figyelmet:

„Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

…Az előadóktól, hozzászólóktól hallani fogják majd, hogy az örkénytábori Magyar királyi Lovaglótanárképző és Hajtóiskola felbecsülhetetlen helyi értéket, felbecsülhetetlen lovassport értéket, és felbecsülhetetlen nemzeti értéket képvisel. …Kérem Önöket, ne hagyjuk elveszni! Gondozzuk, ápoljuk emlékét, emléküket, hogy a következő generációk is táplálkozhassanak jeles elődeink hagyatékából!”

Ezt követően Bernát Istvánné moderátor, felkérte Váczi Ernő szakírót ünnepi beszéde megtartására.

EMLÉKFA

          „Örkénytáborban vagyunk, az Úrnak 2010. évének november 13-án. Itt, az „édes tengerfenéken” – ahol a Vereckei szorostól az Adriai tengerig, és a Gyulától Sopronig húzott, kis- és nagyátlók metszik egymást – emlékezni, emlékeztetni, emléket állítani szándékozunk. Emlékezni egy 80 éves évfordulóra, emlékeztetni egy lovas eseménysorra, s emlékfával emléket állítani a magyar lovas-világ egykori kitűnőségeinek, akik az 1930-as esztendő cövekverésétől, 1944 romba-dőléséig, 15 éven át, egy több-ágú intézményben – összefoglaló nevén, a Magyar királyi Lovaglótanárképző és Hajtóiskolában – világszínvonalon művelték a magyar lovas-kultúrát.

Ismert, és gyakran ismétlődő sorstragédiánk, hogy a legjobb célért küzdő, legtehetségesebb hazánk fiainak életműve – a csatamezők vérzivatara, a szárny-szegett világba futás, vagy a meg-nemértés közönye miatt – torzó marad. Példa erre a 80 éves emlékezés emléke is.

Vagy mégsem? Hiszen az ezredfordulón átlépő nemzedékünk az új kor színvonalán, új lehetőséggel, újult reménnyel kapaszkodhat az Örkénytábor homokján fogant szakmai eszmeiségbe, a ló-izomzatot erősítő, inakat szilárdító, négy-évszakos röghatásra, valamint a tudást pallérozó szándékra, és a naponként többszöri öt-negyedórás szívós szorgalomra, hűséges társunk, a ló közelségében.

Hazánk centrumában, Örkénytáborban erre figyelmeztet Szunyogh Albert ezredes 80 év előtti útra-indítása. S ezt igazolja Malenotti Lajos, Keméry Pál, Binder Ottó, Erdődy Ágoston, Kókay Pál, Németh Dezső, Kósa-Reznek Jenő, Hazslinszky-Krull Géza, Bodó Imre, Visy István, Némethy Bertalan, Tóth Béla, Szemere Csaba, Monspart Gábor, Máchánszky Gyula, Galkó Ernő, Ádám Zoltán, Flandorffer Tamás, és a többi száz, meg száz hazánk fia emléke, akik tehetséggel, szorgalommal, naponkénti izzadmánnyal lettek példaképeink ezen az oázison.

            És még-egy kettős, melynek olimpiai bronzérmét a napi emlékezés szintjén tartja a sajtófigyelem. A huszárszázados Platthy József és a sütvényi telivér kanca, Sablon innét indult a „barna” Berlinbe, hogy a máig egyetlen olimpiai érmünkre „Zsiga-bácsi és Sellő” átkeresztelt nevével emlékezzünk.

Emlékezni, emlékeztetni és emléket állítani jöttünk Örkénytáborba. Elismerés illeti az ötletgazdákat, a Magyar Lovas Kört és a Stípa Egyesületet, valamint a többi egyetértő, csatlakozó, szervező szervezetet. Köszönetet mondunk az emlékfa gondozását felvállaló Önkormányzatnak.

Hinnünk kell, hogy az örkénytábori emlékek éltetnek egy jövőt alkotó hagyományt, mely szerint a pallérozott lovas-utódaink nyergén – a ló marján átvetett kengyelszíjak ellenére – öt-negyed órás lovaglás múltán is mozdulatlan marad a húszfilléres!  

 

Az emlékfa ültetés következett, melyhez név szerint lettek szólítva az érintettek, kérve rövid bemutatkozásukat.

Hallottunk virágzó örkénytábori katonai életről, világraszóló katonasport sikerekről, boldog gyermekkorokról. Láttunk megtört embereket és arcokat. Felidéztek sorstragédiákat, derékbatört karriereket. Róluk szóltak Kassai Lajos szavai a parlamentben, melyet engedelmével idézek:Senki ne gondolja, hogy ennek a folyamatnak a legszörnyűbb eleme az  amikor kiváló lovas tanárainkból kazánfűtők, utcaseprők és kocsikísérők lesznek. Mert az a kazán, amit ők fűtenek, az meleget ad. Az utca, melyet ezek az emberek söpörnek, tiszta lesz. És az áru, amit ők raknak a teherautókra, az eléri úti célját. A nehezen gyógyítható, szinte jóvátehetetlen hiba az, amikor utcaseprőkből lovas oktatók lesznek. Kazánfűtőkből lótenyésztők. És kocsikísérőkből ménesbirtok igazgatók”.

Nem is lehet csodálkozni azon, ha ezek az emberek, amikor erre lehetőség adódott „szárnya-szegetten világba” futottak.

Érezhető volt, ahogy az elültetett platán csemete gyökeréhez dobott minden egyes lapátnyi föld, korsónyi víz, a megnyugvást, megbékélést, a megbocsátás magasztos érzését ültette vissza a lelkekbe. Próbálva elégtételt adni a világhírű intézmény évtizedeken át üldözött, majd szégyenteljes módon elfeledett nagyságainak.

Az emlékfa ültetésen résztvevők a szervezőktől emlékszalagot és Táborfalva község története című könyvet kaptak emlékül.

A platán csemetét védő korlát úgy lett kialakítva, hogy egy rövid feliratú emléktábla is hozzá erősíthető legyen, melyen fába vésett felirat őrzi a 80. évforduló örök emlékét. A remekmű Nagy Dávid örkényi fafaragó keze munkáját dicséri.

Az emléktáblát Birinyi József igazgató, a Parlament Hungarikum Bizottság vezetője és Tóth Bertalan Polgármester úr helyezte végső helyére.

Méltató, elismerő, jövőbemutató rövid beszédek következtek prof. Dr. Sótonyi Péter, a Magyar Lovassport Szövetség alelnöke, Birinyi József igazgató, a Parlament Hungarikum Bizottság vezetője és Tóth Bertalan, Táborfalva Község Önkormányzata polgármesterétől.

 Tóth Bertalan polgármester úrnak, a nagy múltú intézmény megnyitása 80. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepség emlékére, a Magyar Lovas Kör és a Stípa Egyesület elnökei közös emléklapot adtak át. Ezt követően együttes fotózásra került sor.

Mindezek után Bernát Istvánné alkalmi moderátorunk, a Helyőrségi Klub igazgatója „szerény vendéglátásra” invitálta az egybegyűlteket a volt Tiszti Kaszinó épületébe a történelmi falak között működő Helyőrségi Klubba. A Kaszinó bejáratánál Platthy József örkénytábori százados, 1936-ban volt bronzérmes díjugrató olimpiai bajnokunk emléktáblája előtt elhaladva léphettünk be a nagyterembe, ahol a falakat az örkénytábori MK Lovaglótanárképző és Hajtóiskola 14 évét, és a legeredményesebb tisztjeinek életútját bemutató kiállítás fogadott.

A nagyteremben közel 130 szék volt elhelyezve, felkészülve dia és filmvetítésre. A terem folyosójáról nyíló egyik szobában volt a svédasztalos fogadás. Látványnak sem volt mindennapi az ízlésesen, kulturáltan megterített asztal. A mellette lévő helyiség kávézónak volt kialakítva.

A nagyteremben a Kisboróka Együttes katonadalokat játszott Szabóné Nagy Annamária vezetésével.

 Az állófogadás után Pajlócz András pohárköszöntőjére invitáltuk az egybegyűlteket, melyben megköszönte a résztvevőknek, hogy megtiszteltek bennünket jelenlétükkel és hozzászólásaikkal emelték ünnepségünk rangját. Jó néhány ember szemébe könnyet csalogatva koccintottunk Örkénytábor emlékére és a megjelentek egészségére. 

A filmvetítésig folytatódott a baráti beszélgetések sora, majd a kora délutáni órákban buszra szálltunk, hogy ismét újabb meglepetéssel szolgálva a jelenlévőknek meglátogassuk a volt iskola fellelhető létesítményeit. Juhász István az utódintézmény volt parancsnoka felkészültségével, helyismeretével és soha nem hallott történetek sorával nyűgözte le a buszos körutazás résztvevőit.

16 óra is elmúlt, amikor az utolsó vendégtől is elbúcsúztunk a volt Tiszti Kaszinó kapujában. Elfáradva, megnyugodva, lelkiekben feltöltődve ültünk le lezajlott ünnepségünk néhány perces rövid értékelésre a nagyteremben.

Érezzük, tudjuk, hogy az örkénytábori Magyar királyi Lovaglótanárképző és Hajtóiskola életében új fejezet kezdődik, melynek alakításának, formálásának mi is részesei leszünk. Azon fogunk munkálkodni, hogy méltó módon őrizzük, ápoljuk Örkénytábor emlékét, hogy az elkövetkező generációk is táplálkozhassanak jeles elődeink hagyatékából.

Nem lenne befejezve ez a történet, ha jó néhány embernek nem köszönném meg segítségét. Köszönöm családomnak, feleségemnek, hogy az elmúlt két hónap alatt közösen eltölthető időnket feláldozták a Stípa Egyesület oltárán.                                                                                     Köszönöm barátaimnak, akik egyben a Stípa Egyesület kemény magja, hogy zsebük mélyére nyúlva szinte láthatatlanul szürke eminenciásként a háttérben munkálkodtak, hogy minden gördülékenyen menjen. Név szerint: Nagy Gábor, Szabó Attila, Svébis József, Sarai László, Holi László és ifj. Nagy Gábor. Köszönöm Nagy Dávid fafaragó felajánlását, az emléktábla elkészítését. Köszönöm Terenyi István támogatását és szakmai segítségét. Köszönöm Kovács István Örkény város polgármesterének támogatását. Köszönöm Horváth István örkényi szőlős gazda, koccintáshoz felajánlott finom borát. Köszönöm Szilágyi Zsolt dabasi pékségének süteményét. Köszönöm a Leader Egyesület és Fekete Gyula segítségét. Köszönöm Kiss Csabának, videósunknak munkáját. Köszönöm a Kisboróka Együttes műsorát. Köszönöm Nyitrai Mihály alezredesnek a vendégek szállításához felajánlott segítségét. Köszönöm Kelemen Károly őrnagy hozzájárulását programunk színesítéséhez. Köszönöm Juhász István segítségét, felkészült túravezetését.

Köszönöm a Magyar Lovas Kör elnökének Pajlócz András barátomnak, Táborfalva Község Polgármesterének Tóth Bertalannak és Bernát Istvánnénak a Helyőrségi Klub igazgatójának, hogy együtt munkálkodhattam velük e nemes cél érdekében.

Táborfalva, 2010. 11. 18.

      Szalay Vilmos                                                                                                                Stípa Egyesület elnöke

 

 

 

 

 

 

A mappában található képek előnézete 80 éves Örkénytábor